6.Fejezet

                                            6. fejezet -Bonyolult kapcsolat

Ott álltam a színpadon, majd eljött a nagy pillanat és a torkomon egy hang sem jött ki.Azonnal lerohantam be a mosdóba.Eleanor azonnal utánnam szaladt. -Elena,Elena!jól vagy?
 -Nem!Egy csődtömeg vagyok!Ez nekem nem megy!-mondogattam.
 -Ezt meg ne halljam még egyszer!Király a hangod,a személyiséged! Szóval gyerünk menj ki és nyűgözd le őket!-állított fel és mentünk vissza. -Sziasztok srácok!Bocsi az előzőért csak még kicsit bennem van a lámpaláz...na csapjunk is bele...induljon a zene...-léptem fel a színpadra.El és Tori bátorításból fellépett a színpad hátsó sarkába és onnan vokáloztak. Egész jó volt ott fennt állni, sőt!Még a végén állva tapsoltak és egyebek úgy 2-3 percig.Ezek után nem is volt kérdés hogy elfogadjam-e a felkérést.Mindezek után csak később mentem be az órára mert tanárnővel kellett beszélnem.Amikor beléptem az osztály terembe mindenki megtapsolt és dícsért.Ez nagyon nagy boldogsággal töltött el, és úgy döntöttem hogy a következőkben szeretném folytatni az ilyen kisebb fellépéseket.Később még mindig ez volt a téma.Haza felé menet többen megállítottak, gratuláltak.Amikor beléptem a házunk ajtaján meglepetés ként anyu fogadott.Mindent elmeséltem neki, még a legkisebb részleteket is.Délután a szobámba "bezárkózva" gyakoroltam, mert másnap ott lesz a tanárnő, az osztályfőnököm Harryvel, és az igazgató a helyettessel.Majd hamar eltelt az idő és már mire észhez kaptam reggel lett.Nagyon izgultam hisz ezen a gyűlés félén döntik el hogy tényleg felléphetek-e vagy sem.
 -Jó reggelt mindenkinek!-köszöntem.
 -Szervusz Elena!Örülünk hogy itt vagy, mit énekelsz nekünk?
 -Christina Aguilera-Hurt.
 -Az szép szám, tessék... hallgatjuk!  
Amikor belekezdtem próbáltam átélni a dalt, és azt hiszem sikerült. Bele adtam apait-anyait.Aztán a polgármester így szólt:
 - Hű ez aztán nem semmi!Hogy nem vettük észre eddig ezt a hatalmas tehetséget?!Nem is kétség, elvállalod?
 -Köszönöm, igen örömmel ...bár lenne egy feltételem!Harryvel duettet énekelek.Rendben?
 -Remek!Semmi akadálya!Elintézve!-fogtunk kezet.
A délelőtt többi része többnyire unalmasan telt.Mikor haza mentem elmeséltem mindent anyunak Hazza pedig megmutatta a videót amit készített.Alig nézett bele, már nyújtottam neki a zsebkendőt.Harry félre vonult telefonálni éa amint vissza tért rossz hírt hozott:
 -Az a helyzet hogy hamarosan elkell mennem...
 -Jó de hová?Vagy mikor?-kérdezgettem.
 -Két nap múlva, hajnalban indul a gépem.
 -Két nap?!Hajnalban? Nekem akkor még suli van...
 -Igen tudom!Ezért megyek át egy szállodába.
 -De biztos jó ötlet elmenni egy...-kötekedtem.
 -Igen, hidd el!Ismerlek milyen vagy ha nem alszod ki magad!
 -Igaz, logikus!-nevettünk.-Hiányozni fogsz!
                                              ***       
Másnap délután Harrynek segítettem bepakolni a bőröndjébe, ő oda hajolt hozzám és halkan a fülembe súgta:"Csukd be a szemed!"
Én csendben tettem amit mondott.Gyorsan csuklómra csúsztatott egy karkötőt.
"Hogy ne felejts el míg nem jövök."-mondta mosolyogva.
Megköszöntem és puha csókot leheltem ajkaira.És miután mindent elpakoltunk csatlakozott hozzánk Zany és Eleanor.A szállodába felé menet eldöntöttük hogy mivel ez az utolsó estéjük itt és a többiek sincsennek innen messze csapunk egy utolsó kiruccanást a városba. Amíg gyalogoltam hazafelé a telefonomon neteztem és láttam hogy a One Direction  rajongói két csoportra szakadnak.Vannak azok akik drukkolnak nekünk és a kapcsolatunknak, és vannak azok akik mindent megtennének annak érdekében hogy elszakítsanak minket. És fáj hogy ezt mondom de talán igazuk van.Bár jól megvagyunk Harry-nek nem mellettem a helye!És elgondolkodtam!Elgondolkodtam azon hogy mit keres ő egy ilyen lány mellett mint én!Egy olyan lány mellett akinek drog problémái voltam, akinek zavarosabb az élete mint azt bárki hinné.Aki megpróbálta elintézni hogy ne maradjon-e világon.Nem volt ezek után semmi kedvem bulizni de Harry kevéért elmentem.Este csak néztem ahogyan nevet és jól érzi magát, és tudom hülyeségnek hangzik de bűntudatom volt.Úgy érzem hogy jobbat érdemel nálam. A fiúkat hirtelen megkérték hogy énekeljenek el pár dalt és ők persze elfogadták.Egyből megtöbbszöröződött a nézők száma.Amikor lejöttek a színpadról Hazz látta hogy fázom ezért rám tette a kabátját.Ekkor a fülébe súgtam:
 -Harry, én haza megyek...nem gond?
 -De hisz, ez az utolsó estém.
 -Tudom, bocsi de nem vagyok valami fényesen...
 -Jól van haza viszlek!-indultunk a kocsihoz.
Az út csendes volt.Csak akkor szólaltam meg amikor megálltunk a házunk előtt.Kiszálltam és egy szónélkül az ajtóhoz síettem Harry pedig utánnam jött.-Elena!Ennyi?Nem is köszönsz?-fordultam meg lehajtott fejjel, és megöleltem. 
-Mi a baj?Egész este rossz kedved volt...kivele...
-Harry...szakítanunk kell!
-Mi!Most szívatsz?!Mi az hogy "kell"?!
-Remek srác vagy és valljuk be te jobbat érdemelsz nálam!
-De nekem nem kell jobb, nekem te kellesz!-fogta meg a kezem.
 -Sajnálom, vége...!-nyögtem ki könnyeimmel küszködve.

 -Ne!Ne!Elena!-mondta miközben becsuktam az ajtót.Talán ez volt az eddigi életem legnehezebb dolga, őt elengedni.Csak ültem a földön és zokogtam.Az agyam film ként játszott le minden szép pillanatot az elmúlt hónapból, a kezdetektől.Később nem volt semmihez sem hangulatom.Se sírni, se tanulni.A kezembe vettem a telefont és az éjszaka felhívtam azt a személyt aki mindig mellettem állt eddig bármit tettem, ő a fogadott bátyám, Niall.Tudta hogy valami gáz van ezért gyorsan oda síettem hozzám. Amikor ajtót nyitottam neki csak álltam ott kisírt szemekkel, elkenődött sminkkel.Egy szót sem szólt csak megölelt.Aztán egy-egy doboz jégkrém társasága mellett elmeséltem neki mindent, erre ez volt a reakció: "Neked elment az eszed?!" Én elmondtam neki az elméletemet, és hogy hogy miért tettem azt amit tettem. És nem kényszeríthetem választásra köztem és a rajongók között. Szerencsére Niall megértett.Egész este a földön a nappaliban jégkrémet majszolva beszélgettünk.De neki sajnos mennie kellett a reptérre.-Ezt oda adnád Harry-nek?!-nyújtottam a kabátot.
 -Persze!Gyere már ide te kis majom!-ölelt meg, majd távozott.A kabát zsebébe tettem egy borítékot amelyben egy levél volt. Amiben ez állt:

                   "Drága Harry!
Szörnyen röstellem hogy ez lett a vége!Mivel a rajongók nem léptek ezért muszáj volt nekem.Ezért nem ők a hibásak csak én!Nagyon szeretlek, te is tudod!Soha nem foglak elfeledni de ez tűnt a legjobb megoldásnak.Úgy éreztem jobbat érdemelsz, olyan aki okos, inteligens, és normális.Olyan aki megadja neked azt amit én nem tudtam.Úgy éreztem tudnod kell mind ezt!És azt hogy nagyon sajnálom!Vigyázz magadra!                                  By:Elena xx"

Remélem  hamar elolvassa a levelet, és akkor majd tisztán lát mindent.De sajnos a nagy semmit tevésben is csak úgy repült az idő.Már általában annyi volt az idő amikor általában kelni szoktam. Gyorsan bepakoltam a táskámba, át néztem a törit, felráncigáltam magamra valami göncöt, elrejtettem egy ki sminkkel a táskákat a szemem alól és már is úgy néztem ki mintha semmi nem történt volna.A suliban is muszáj volt jó pofit vágnom mindenki előtt, de mind ez hiába volt.Akik ismertek azok tudták hogy ez csak maszk. Pl.:Tori.Oda jött hozzám és mondta hogy mindent tud, legalább is hogy szakítottuk.És azt is mondta hogy Hazza olvasta a levelet.És nagyon nem tetszett neki amit olvasott.Nem tudtam mit tehetnék még.Ezért úgy döntöttem úgy teszek mintha semmi nem lett volna az ég világon.Éltem tovább a szánalmas kis életem/jó értelembe/. Ami tudom hogy nem megoldás de muszáj volt mert koncentrálnom kellett a próbákra.Már két napja elmentek, élik az életüket ahogyan én is.Minden hétköznap suli, utánna próba, tanulás, táncpróba az osztállyal.Elkezdtem irni az eseményekről egy számot, és gondolat terelés képp azon is dolgozom.Napok teltek el így.De egy nap sem telt el úgy hogy ne jutott volna eszembe Harry és édes mosolya. A csajokkal tartom a kapcsolatot természetesen, és nagyon hiányoznak ők is.De mostanában lefoglalnak a dalok írása.Iszonyat sokat dolgoztam velük, és a legfontosabb hogy szívből jöttek. Délutánra is szabaddá tettem magam hogy feltudjam venni a gépemmel őket.Pont az egyik dal közepénél jártam amikor megláttam Eleanort a szoba ajtómban.-Szia csajszi!
 -Szia!Gyere beljebb...-köszöntem neki.
 -Köszi... ez a te dalod?
 -I-Igen!Tetszett?
 -Hogy tetszett-e?Imádtam!Elena?!-szólt egy kis csend után. -Hiányzol neki!És mindenkinek!-tette a kezét a vállamra.
 -El, szeretem őt... és hiányoztok...
 -Akkor beszélj vele...-nyújtotta a telefonját.Tényleg nagyon hiányzott nekem de nem akartam vele beszélni.Csak felzaklattam volna.Inkább el mentünk shoppingolni, a fellépésre.Két ruha közt kellett választanom:

1.Ruha

2.Ruha

     

         

  Végül úgy döntöttem a 2. verziót választom.El-lel beszélgettünk egy kicsit a fellépésről és már egyre jobban várom.Fura de valahogy  még nem izgulok.Mondtam El-nek hogy valamiért úgy érzem minden simán fog menni.És ahogy bele gondoltam tényleg ezt gondoltam.Komolyan nagyon jól éreztem magam vásárlás közben, de muszáj volt haza mennem és befejeznem az új dalomat.Torival kicsit összekaptam, mert hívott hogy menjek elvele fagyizni de azt mondtam neki hogy nem érek rá a dalok miatt.Erre azt felete hogy mióta szakítottunk Harry-vel állandóan csak a dalokkal vagyok elfoglalva.Ami részben igaz, ami azért is van mert a zene segít elterelni a figyelmemet... mindenről.Késő délután viszont érkezett egy SMS-em Danielle-től hogy azonnal menjek fel a legközelebbi játszira a városba.Síettem ahogy tudtam és közben azon kattogott az agyam hogy mi lehet olyan fontos.De amikor oda értem láttam hogy az ég világon semmi baj nincs.Sőt láttam hogy ott ül a hintában Harry is.Először féltem a találkozástól, de amikor tekintetünk egymásba botlott finoman rám mosolygott és szótlanul közelítettünk egymáshoz.És mintha mi sem történt volna átkarolta gyengéden a derekamat, én rátettem karjaimat széles vállára, közelebb húzott magához  és szorosan megölelt.
 (A többiek meg hátulról szurkoltak hogy történjen már valami.)Aztán úgy játszottunk én,Louis, Perrie és Harry mint a gyerekek a játszin.Utánna El-lel és Dani-vel bementünk a boltba egy kis frissítőt venni.Perrie és a srácok addig kint várakoztak.Vettünk jégkrémet is.Ekkor Niall-lel összenéztük és elmosolyodtunk mind ketten a jégkrém láttán.Amikor ittam a málna üdítőt Harry szekálásból vagy véletlen nem tudom, de megbillentette az üveg alját és az üdítő rámömlött.
 -Harry... ezért meghallsz!-nevettem elmagam majd üldözőbe vettem.Valahogyan közelebb tudtam hozzá futni és a hátát telibe leöntöttem.Ekkor hirtelen megállt és pedig mögötte álltam.Rám nézett olyasmi arckifejezéssel hogy "Kezdj futni!" Így elkezdtem de utolért és hátulról a derekamnál fogva elkapott majd ölbe felkapott és elindult a többiek felé reménykedtem hogy ott lerak de nem.Oda vitt a szökőkút elé és ott megállt.
 -Úgy sem mered!-nevettem.De lehet nem kellett volna mert tényleg meg tette csak hogy én belé kapaszkodtam és magammal rántottam. Erre nagyot nevettünk de nem csak mi ketten ha nem a skacok is.Sőt mindenki más aki ott jelen volt.Csuron víz volt mindenem. Harry könnyen megoldotta a helyzetet mert ő csak lekapta a pólóját.Miközben levette, megrázta vizes haját és rám mosolygott elolvadtam.Köpni nyelni nem tudtam tőle.Eszembe jutott mennyire vonzódom hozzá, és nem csak lelkileg de testileg is.Sajnos egy-két óra múlva vissza kellett térnem szerény kis otthonomba. Ugyan is két nap és fellépés.De ezt a napot soha nem fogom elfelejteni.Ez volt az első olyan próba ahol a két vokálos is ott volt, Tori és Karmen.Nem nagyon tudtam oda figyelni mit is kell csinálnom mert a délután járt a fejemben.De megint egy új napra ébredtem.És most fogtam fel igazán hogy csak egy napom van felkészülni.Csak ültem a zongorám előtt és próbáltam eljátszani a Harry-vel közös számunkat.A "Hero"-t.Egész nap azzal küszködtem.De végül mire besötétedett sikerült fel is venni.Már pakoltam össze a kottákat, amikor anya beszólt az ajtó résen:
 -Kicsim, mostmár aludjál holnap lesz a nagy nap pihend kimagad!
Másnap reggel reggeliztem anyával, és azt vettem rajta észre hogy jobban izgult mint én.Miközben öntötte a műzlit a tányéromba az a viccel hogy egy-két darab maradt meg benne mert remegett a keze.
 -Semmi baj kicsim... minden rendben lesz!Nem kell aggódni!
 -Anyu... miattam ne aggódj!De te jól vagy?-mosolyogtam.
 -Persze, csak izgulok a kislányomért...
 -Jól van anyu!Nekem mennem kell az utolsó próbámra.Szia.-adtam egy puszit homlokára mjd síetősen eljöttem otthonról.És igen jól hallottátok az utólsó próba!Ennek a hallatán jöttem rá hogy most ezt megkell csinálnom "Most vagy soha!" ez lebegett a szemem előtt.Hamar telt az idő, és egyre többen lettek.Ahogy végig néztem a közönségen, a sorok között megpillantottam az 1D srácait és a csajokat, kivéve Harry-t.Kicsit elszontyolodtam mert számítottam rá hogy ott lesz.Én voltam a záróprodukció ezért volt időm átvenni a dalt és felkészülni lelkileg is.Kezdésem előtt úgy öt perccel csukott szemmel átakartam venni mindent hogy hogy is lesz amikor meghallottam egy ismerős hangot.Megfordultam és Harry állt a hátam mögött mikrofonnal a kezében:  -Hali!
 -Te mit keresel itt?-lepődtem meg.
 -Megígértem hogy énekelek veled és nem hagylak cserben!-mosolygott.
 -De hisz azt sem tudod mit énekelek?!
 -Miért nem a Pink új számát?Hmm...-kacsintott.
 -Haláli vagy!Köszi.
 -Jók leszünk!Jó csapat vagyunk!-ölelt meg.

Eljött a perc, kiléptünk kéz a kézben és egy csapatként előadtuk azt a bizonyos dalt.  Istenien jók voltunk szerintem.Én nagyon jól éreztem magamat közben.Olyan varázslatos volt, mintha csak mi ketten lettünk volna.        
Pedig több ezren voltak a nézők. A dal végén Harry megállt velem szembe a szemembe nézett, megfogta a kezem és szájon csókolt.Annyiban hagyhattam volna, de nem akartam.Vissza csókoltam!A közönség meg őrjöngött.A csók után Harry megölelt és megpörgetett a színpadon.
És ez volt életem legszebb pillanata!

                                          *Bells xx

Köszönöm hogy megnéztetek ha tetszett kérlek komizzatok és íratkozzatok fel minnél többen.És 3 komi után jön a következő rész.Remélem kapok pár komit és talán új felíratkozókat is.Előre köszi mindent! Puszy xx